OFF Napokig nem volt netünk, de azért élünk, sőt még jól is vagyunk. Ma már Utah államból, a Zion NP-ból írunk Springsdale városából. Még hat teljes napunk van itt az USA-ban, két nemzeti park, Zion, és Bryce, majd Las Vegas, Hoover-erőmű, Los Angeles az út, a szerda délutáni (18-20 óra közt) hazaérkezésig. OFF vége.
A Grand Canyon. A Colorado (és sok mellékfolyója) völgye. Az ember sok filmben látja, útleírást, beszámolót olvas, és azt hiszi, tudja, hogy mit fog látni.
Az első a magasság. A fennsík, amelybe a folyó (és a szél) belevágta a völgyet, 2200 méter magasan terül el. Phoenixből idefelé folyamatosan emelkedtünk, amíg el nem értük a 6000 láb magasságot – az utak mentén az ezres szintvonalakat feltüntetik – a lagmagasabb pont egy hágón 7500 láb volt. És ezen a hatezres szinten van a falu, ahol megszálltunk, Grand Canyon Village.
A Canyon idegenforgalmi hasznosítása a múlt századfordulón kezdődött, akkor jöttek létre az első hotelek, üzletek a déli oldalon (mi csak itt voltunk ezért minden ide vonatkozik). Több ponton is elkezdődött a kiépítésük, de végül 1903-ban a vasút döntötte el a kérdést: ide épült ki, és ezért ez az egyetlen déli oldali település.
A Nemzeti Parkok rendszere egy igen komoly, és fantasztikusan szervezett szabadidő-, oktató- és környezetvédő hálózat az USA-ban. Minden parknak van belépési engedélye, ez egy hétre autónként (megadva az utasok számát) 25-30$ parkonként, de van egy összes parkra érvényes éves Pass,ennek kevesebb, mint háromszorosáért. A Pass névre szól, és belépéskor a jogosítvánnyal együtt ellenőrzik. Bent viszont már minden ingyen van (ha viszel kaját, italt). Jól kiépített parkolók, tájékoztató táblák, sőt, a helyi csigabuszok is, amelyek napkeltétől napnyugta után egy órával járnak meghatározott úton, itt négy járat van. A legtávolabbi tizenkét kilométerre visz el a fennsík peremén, és megáll a lényeges pontoknál – ott szállsz fel és le, ahol akarsz. Ugyanakkor egy jól kiépített gyalogút is vezet a fennsík szélén, kilátópontokkal, pihenőkkel.
A hőmérséklet magas volt, harmincöt fok körül. Amíg ott voltunk nem esett, néha kicsit borult. A látási viszonyok viszont nem voltak optimálisak, meglehetősen párás volt a levegő, és a távolabbi pontok kékesen játszottak.
A megérkezésünkkor az első érzés a megdöbbenés volt. Főleg, amikor megtudtuk az arányokat, távolságokat, egyszerűen lenyűgözőek a méretek. A fennsík alatt ezer-ezerszáz méterrel kanyarog a folyó – de hogy azt láthassuk, több kilométert kellett gyalogolnunk, olyan szűkek és meredekek a völgyek. Lent húsz fokkal magasabb a hőmérséklet. Gyalogút alig vezet le, innen kettő indul, az egyik, az Angel Trail a legnépszerűbb. Az út végig követhető fentről, látszott egy alsó fennsíkon a kilátópont is, amelyik pár száz méterrel van a folyó felett, ide és vissza egy napos a túra. Fentről ez nem volt így felmérhető, de a túrára kb 20 kilométer hosszt, és 8-10 órát írt a tábla, sok folyadékkel – és ugye a neheze visszafelé van...
A hasadék széli út mentén végig jelölve van egy időskála, ami úgy 3000 millió évtől a canyon legrégebbi kőzetéig vezet vissza, ami 6300 millió éves, nem sok ilyen öreg kőzet van a világon. Mi valahogy nem figyeltünk fel erre a legöregebbre, így nem tudunk róla beszámolni, de őszintén megvallva ájult tisztelettel álltunk már a 5,8 milliérd évesek előtt is :).
A növényzete sivatagi és magashegyi egyszerre. A yuccák, medvetalp-kaktuszok, mormonteák, és az ördögkerékhez hasonló tüskés növény, meg néhány csenevész bokor, de a fenyők uralják a tájat, ettől barátságosabb, mint lejjebb. Állatokkal sokkal találkoztunk. A gyíkok nagyon félősek, a mókusok szemtelenek, a szarvasok semmitől nem félnek, a kondorkeselyűk pedig, bár harminc méternél közelebb nem lenne szabad menni hozzájuk, de ha leül egy a kilátópont korlátjára, akkor kénytelen vagy akár három méterre is közel menni hozzá...
Elmentünk a nyugati irányba a végéig, (12 km, részben gyalog, majd a végét és vissza busszal), délután pedig a keleti Yaki ponthoz, hogy azt a részt is lássuk. Leírni nem lehet, fenséges, lélegzetelállító és hihetetlen.
Este még megtudtuk, hogy a Trading Post nem posta, és a ruhabolti eladónak magyarok voltak a nagyszülei.
