Bárhogyan is próbálnánk lassítani az idő őrült rohanását, nem megy. Megint itt a következő nyár, és G. javaslatára - egy távoli ismerős nyomdokába lépve - nagy kínai körútra megyünk. Nem, nem saját szervezés, akkora csontot azért nem vállalunk be, hanem ahogyan eddig Szentpétervárra, úgy most is csoportos úttal indulunk, Sőt, ugyanazzal az irodával megyünk, hűségesek vagyunk...
Ennek köszönhetően nem sok tennivalónk volt eddig, kellett G-nek új útlevél, mindkettőnknek vízum, megfontolni a fakultatív programokat, majd fizetni. Az út kiírásában szereplő két fakultatív út közül egyet választottunk, majd az utazási jeggyel együtt megkaptunk további nyolc kisebb programot, kung-fu bemutatót, éjszakai városnézést stb, ezeket elég majd a helyszínen lekötni. Úgyhogy nem is törjük sokat rajta a fejünket, majd kialakul, meglátjuk, sok múlik az idegenvezetőn, a fáradtságon, meg még sok mindenen.
G olvassa a Kína - Nyitott szemmel kötetet, én Az ősi Kína címűt a múlt születése sorozatból, nemrégen olvastam el a Vadhattyúkat, néha felhívjuk azokat, akik tavaly voltak, és lassan készülünk az indulásra. Az időjárás, mint itthon, a tenger közelében jóval párásabb, és több az eső. Az utazási jegy szerint ne vigyünk sok ruhát, mert ott olcsón lehet venni, na ja, mint egyszeri barátnőnk, aki egy szál bankkártyával utazott Párizsba :). Hatalmas ország, oda-vissza is sok utazás, de majd' ugyanannyi belül, át innen oda, onnan tovább vonattal vagy repülővel.
Egyelőre ennyi, már kezdünk izgulni, megjelentek az első kupacok a lakásban, amiket már vinni szándékozunk, a munkahelyen beindult a napi tizenórányi, feladatmegoldással egybekötött feladatdelegálás, após megint körházban, én kivizsgálás-hegyek után most várakozáson, úgyhogy minden kezd egy igazi utazás előtti állapotra hasonlítani.
