A xi'ani pályaudvar meghatározó élménye volt a csapatnak. Hatalmas tömegek, kosz, zsibvásár, reptérihez hasonló szintű beléptetés. A vágányokhoz páronként van egy váróterem, ahová már csak a jegy birtokában mehettünk be, de az is tele volt. Vettünk a szomszédos kis boltban vacsorára valót, marhagulyást, amit csak fel kellett engedtetni forró vízzel, és várni 10 percet, mielőtt megesszük. Forró víz egyébként mindenhol van, valóban 100 fokos, a vonaton is van 'teacsap', hogy mindennapos italukat elkészíthessék, és mi is megcsinálhattuk a levest. Kellemes ízű (nem édes) fűszeres húsleves volt sok tésztával.
Az éjszakai vonatozás Xi'anból Sanghaiba nagyon kellemesen telt, előkerültek az otthoni és a helyi beszerzésű pálinkák, majd jót aludtunk. A vonat tiszta volt, az ágynemű ropogós. A takarítónő folyamatosan járta a kocsijaut, és ilyenkor a folyosó végigtörlése mellett a WC-t is rendbe tette. Sanghai elővárosában ébredtünk fel, semmi különleges, mint az eddigi városok, toronyházak váltakoznak lepukkant részekkel és elképzelhetetlen építkezésekkel. A pályaudvar hatalmas és tele emberrel. A helyi idegenvezető a busszal várt minket a vonatnál, és bevitt a szállóba, kaptunk fürdésre két órát. A szállóig vezető út mentén láttuk, hogy ez a város másképpen oldotta meg a közlekedést: nem széles sugárutakat építenek, mint Pekingben, hanem felfelé építkeznek, addig elképzelhetetlen sűrűségben állnak a hatvan emeletnél magasabb házak. Közöttük pedig ott húzódnak a magasutak, hat-húsz méteres oszlopsoron állnak a pályák. Ezek gyorsforgalmi utak, gyakori le- és felhajtókkal, hogy a földi célok megközelíthetőek lehessenek. A forgalomról itt is hatalmas táblák tájékoztatnak, a nehezen járható, lassú szakaszokat narancssárgával vagy vörössel jelölik rajta. Láttunk hatemeletes kereszteződést is, félelmetes volt.
A napot az úgynevezett mandarinkertek egyikében kezdtük, nem messze a folyóparttól. A kertet egy császári hivatalnok építtette a szülei számára, a Tiltott Város parkjának mintájára, két hektáron a fogadócsarnokok, a pihenőházak, összekötő folyosók között festői egyszerűséggel berendezett kertek, tavacskák, hidak találhatók.
Utána a mellette lévő Yuyuan-bazár nyüzsgésében kaptunk másfél órát. Innen a csoport a Jade-Buddha csarnokába ment, majd sétáltunk egyet a Nanjing Roadon, a helyi Váci utcában, ahol a cél Hudec János Park Hotele volt 1934-ből. A vacsoránkat a Guilin környékén élő, mára csak pár ezres miao nép vendéglőjében fogyasztottuk el, ahol autentikus táncokkal és zenével szolgáltak az ételek mellé.
.
.
.
