Ezen a napon kirándultunk Sanghaiból, két kisváros volt a cél, Suzhou és Lizhu. Mindkettő úgy egyórányira van a nagyvárostól, de a kijutás maga is igénybe vett ugyanannyit. Maga a város észrevétlenül ment át a vidékbe, egy darabig toronyházak és rizsföldek vagy csatornák váltogatták egymást. A sztráda kényelmes, jó állapotú volt, tele autóval és kamionnal. A városok-falvak kulturáltak, nem tűntek szegényesnek, minden földterület meg volt művelve, zömmel vízigényes növényekkel, rizzsel, lótusszal. Sok csatornát láttunk, rajtuk uszályok, halászhajók, áruszállító csónakok. A tavakat is hasznosítják, haltenyésztésre, de láttunk gyöngykagylótenyészetet is (ezt onnan lehet felismerni, hogy szabályos sorokban hungarocell-lemezek úsznak, alattuk laknak a rácsos tartóban a gyöngykagylók, amelyeket rendszeresen etetnek csipesszel.
Suzhou a Jangce deltájában fekszik, Kína egyik legtermékenyebb vidékén.Ősidők óta fekszik a kereskedelmi útvonalak mentén, és régóta a selyemipar egyik központja. A városban a tehetős lakók kb. kétszáz kertet építettek, amelyek a kínai kertművészet jelentős alkotásai. Mi a Hálók mesterének kertjében, a Wngshiyuan kertben voltunk. A kert egyes részei annyira tipikusan foglalják magukba a helyi arisztokrácia életét és a kertművészet elemeit, hogy Philadelphia egyik múzeumában ennek a kertnek a pontos másolata jelképezi a kínai kertművészetet.
.
.
.
.
