Néhány szó arról, hogyan is érezzük magunkat, részben a kérdésekre válaszolva.
A repülést élveztük - Münchenig, onnan unalom az egész hátralévő 12 óra, dől a légkondiból a hideg, mondenki jobbra-balra dől és próbál aludni, szerencsére kettes ülés volt a gép szélén, és mi ott ültünk, így nem zavartak. Lehetett filmet nézni, olvasni, illetve néha lenézni, és látni a Faröer szigeteket, majd Grönland szikláit-jéghegyeit és azokat a hatalmas gleccsereket (Izland felett felhős volt sajnos), látni a Spitzbergák lekopott, jégmarta felszínét, a kiemelkedések között a jéggel, aztán Kanada erdőiből valamennyit, majd Coloradót a levegőből, a Hoover-gátat, a sivatagot, a benne kanyargó néptelen utakat - szóval, amit a tájból láttunk, az lenyűgöző volt. Aztán jött a tengerpart, a hatalmas autósztrádákkal, másnap örömmel ismertük fel azt a fentről is áttekinthetetlen, négyszintes kereszteződést a kocsiból, a Los-Angeles-csatornát, a hatalmas száraz betonmedrével, víz csak a közepén a kis csatornában csorgott, magából a városból alig látunk valamit, mintha nem is lenne, olyan szabdalt domborzat felett repültünk, ahol itt-ott voltak házak-házcsoportok, illetve ipari üzemek tömkelege. Az utat Gabi jobban bírta, engem a légkondi kikészített, három napig estére lázam is volt, de volt gyógyszer, és elmúlt.
Itt mindenki nagyon barátságos, és közvetlen, sőt segítőkész. Az utcán, a múzeumban is. Az eladók úgy szolgálnak ki, hogy semmi sürgetés, kelletlenség, amennyire lehet, készséges. Aztán ugyanilyen közvetlenséggel fordul a következő felé is. Ha nem értjük, mit akar, akkor leereszkedik a segítőkészség a gyengeelméjűeknek-szintre, ami szintén nem bántó, és nem türelmetlen, ha ez a vevő ilyen, akkor így kapja meg a maximális figyelmet, mert neki is jár. Ezt simán megvennénk otthonra.
AZ időjárás itt a tengerparti városokban nagyon furcsa. Eddig sosem ment 30 fokig fel a hőmérséklet, inkább a 22-27 fok közt mozgott. San Diego még érdekesebb ilyen szempontból, kicsit eltávolodva a tengertől, úgy öt mérfölddel beljebb öt fokot is felugorhat a hőmérséklet, itt a parton viszont szinte alig süt a nap, mindig felhős és szeles. A felhő LA-ban szmog volt, plusz a hajnalban az óceánról belopódzó vastag pára, itt felhő inkább, ami vagy feloszlik, vagy nem.
A két város között is SD javára döntenénk, egy nagyon szimpatikus, latinos, laza beépítésű, könnyed város, semmi nehézkesség, kimódoltság nincs benne. Természetesen használja a tengerpartját, a természetvédelmi területeket a város szívében, az emberek inkább európaiak és mexikóiak, mint amott, ahol a távol-kelet minden nációja masszívan megjelent a maga sajátosságaival. Két nagyon szép napot töltöttünk itt San Diegoban, holnap hajnalban indulunk a sivatagba, a szárazföld belseje felé, Phoenix irányába. Az utat vagy egy, vagy két nap alatt tesszük meg, majd meglátjuk. Vizünk van, sapkát vettünk, a többit majd Szent Kristóf intézi. Vannak úticélok a sivatagban, de nem ragaszkodunk hozzájuk, ha akkora a hőség, vagy nagyon rossz az út, hiába Jeep a kocsink, nem 4x4-es.
Legyetek jók, ha akartok.
